1% felajánlás "Együtt minden sikerül" Adószámunk: 18311927-1-02
2011. december 28., szerda 20:01

A Karácsonyi Ünnepkör az év vége jegyében

Írta:  Vlasicsné Bocz Krisztina
Értékelés:
(0 szavazat)

A szeretet ünnepén, és azon túl is, összebújni, mint a sündisznók. 
Sok veszélyes tüskével, mégis a lehető legközelebb összebújva, együtt.

Az év kezdetén a tavasz megújulással, reménnyel, az egyre több napfénnyel, a testi-lelki kinyílással figyelmünket a külvilág felé irányítja. A kifelé áramlás csúcspontja a nyár dereka, ahonnan egy fokozatos befelé fordulás kezdődik a nappalok rövidülésével, a fény fogyatkozásával és az őszi folyamatokkal. A természet megpihenése, a téli sötétség befelé irányítja figyelmünket. A kinti fények elhalványulásával önmagunkban keressük a világosságot. Kinek a vallás útmutatása, kinek a racionalitás segíti ezt a munkát, de mindben közös, hogy önvizsgálatra, és elfogadásra késztet. Nagyobb érzékenységgel fordulunk emiatt mind önmagunk, mind szűkebb tágabb értelembe vett érzelmi környezetünk felé is. Ilyenkor nagy hangsúlyt kapnak kapcsolataink, érzelmi szükségleteink.

Ennek az időszaknak az intimitását a családban sokan sokféleképpen tapasztalhatjuk meg. Ahány család annyi szokással követi ezt a befelé fordulást. Adott kor, ország, vallás hagyományai mind ezeket a folyamatokat hivatottak támogatni. A mai kor embere válogathat is ezek közt, ami segíthet is, hiszen nincsenek merev szabályok, mint néhány korszakkal ezelőtt, viszont célt tévesztetté is, elveszetté is teheti azt, aki kevésbé van tisztában saját valódi érzelmi szükségleteivel.

A tél intimitásra késztető, lelkileg érzékenyebb időszakában kiéleződhetnek a megoldatlan konfliktusok, előtérbe kerülnek azok a kapcsolati nehézségek a családon belül, amik felett a kevésbé összezárt időszakban átsiklunk. A kifelé fordulás időszakában nincs ekkora szükségünk az érzelmi támaszra, az elfogadó szeretetteljes otthonra. Ebben az időszakban ömlik a külvilág felől a családokra és benne az egyénekre, hogy az esetleges sok éves megoldatlan konfliktusaik ellenére a szeretet ünnepén muszáj szeretni egymást. Ez természetesen irreális elvárás és még több konfliktust gerjeszt. De ha megnézzük mit is jelent szeretni, valójában talán nem is olyan elképzelhetetlen.
A szeretet praktikusan elfogadást, tiszteletet, figyelmet, törődést jelent. Na, de kinek mit is jelent ez?! Mindenkinek mást. Talán a legtöbb konfliktus ebből a félreértésből fakad egy családon, párkapcsolaton, sokszor szülő-gyermek kapcsolaton belül is.
A szeretet sokféle megnyilvánulását öt fő „nyelvjárásra” oszthatjuk:

  • Becéző szavak
  • Érintés
  • Ajándék
  • Minőségi idő
  • Elismerés

Érdemes végig gondolnunk melyiktől érezzük azt, hogy szeretnek bennünket. Lehet több is, lehet benne sorrend, de ha ezzel tisztában vagyunk és megtanuljuk ezt jól „kérni”, őszintén, nyíltan tudatni igényünket a társunkkal, családunkkal, akkor esélyünk van rá, hogy azt kapjuk, amire vágyunk.
Emellett jó, ha megismerjük családtagjaink szeretetnyelvét is, hogy azt adhassuk, ami számukra a valódi szeretet.
Mindenki szeretet nyelve tanulható, ha fontos számunkra a másik annyira, hogy kipuhatoljuk, ki melyik nyelvjárást beszéli. Így sikerülhet úgy összebújni, mint a sündisznók. Sok veszélyes tüskével, de mégis a lehető legközelebb, együtt.

father-daughter.kicsiÁlljon is egy kis történet a szeretetnyelv ismeretének fontosságáról:
Édesapa a harminc éves lányát minden születésnapjára és karácsonyra drága parfüm csomaggal lepi meg. Nőnapra, és egyéb „apró” ünnepre drága virágcsokorral kedveskedik és a lány mégis úgy érzi, apját nem is érdekli igazán, mi van vele. Az Apa nem érti, lánya miért mond ilyeneket, hiszen ő mindig gondol rá és másoknak is dicsekszik gyermekével és eredményeivel.

A lány abból érezné, hogy szeretik, ha sokat beszélgetnének, ahol valódi párbeszéd folyna, nem csak monológok, ha elismerné, dicsérné és nem csak finoman kritizálná az apja. Ha nem csak beugrana pár percre és odaadná az ajándékot, hanem a lánynak is megfelelő időben jönne, és együtt töltenének egy órát beszélgetve. Az apa viszont azt kéri számon a lányán, hogy miért nem hívja fel rendszeres időközönként és kérdi meg hogy van. A lány pedig pont azért nem hívja fel, mert bár az apa ezt várná, még sincs se ideje se valódi kedve beszélgetni lévén elég zárkózott és elfoglalt ember.

30 év alatt nem sikerült egymás szeretetnyelvét kiismerni, így amikor már tarthatatlanná vált egymás iránti elégedetlenségük, kénytelenek voltak nyíltan kimondani ezen sérelmeiket. Ebből azonnal kiderült mindkettőjük számára, hogy fontosak egymásnak, csak nem egy nyelvet beszéltek eddig.

A lány kívánt szeretetnyelve a minőségi idő és az elismerés, míg az apáé legfőképp az ajándék és bár a minőségi időtöltésre is vágyna, de ennek megvalósulásához kevés az általa befektetett energia.
A nyílt és őszinte beszélgetés óta, ami ugyan nem volt könnyű egyiküknek sem, mindketten jobban tudják egymásnak azt nyújtani, amire a másik valóban vágyik.

Vlasicsné Bocz Krisztina

szociális munkás, mentálhigiénikus
20-231-2838 , www.csaladifeszek-tanacsado.hu
Egyéni életvezetési, szülői szereppel, családi élettel, családi, párkapcsolati konfliktusokkal kapcsolatos tanácsadás a MÉZ - ben minden szerdán 15 00 - 16 00-ig, illetve online.
Bejelentkezés szükséges
.

 

 

 

Megjelent: 1589 alkalommal Utoljára frissítve: 2014. április 09., szerda 10:12
Tovább a kategóriában: Ne légy a vírusok ajándéka! »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Adó 1%

Kérlek támogass minket adód 1%-val!

adószámunk:

18311927-1-02

Keresés az eletmodpecs.hu-n